Különféle legendák keringenek a babzsák megszületésének körülményeiről. Egyik változat arról szól, hogy a babzsákot kérésre célirányosan tervezték a ’60-as években. A történet szerint három bútortervező Piero Gatti, Cesare Paulini és Franco Teodoro 1968-ban előrukkolt ezzel a formabontó tervvel, amit akkor Sacco néven kezdtek el forgalmazni. A babzsák már abban az időben nem csak egy bútordarab volt, hanem szabadságot és forradalmi újítást hirdetett, szakított a hagyományos székek formájával, megteremtette a játékos kényelmet. A süppedő érzés, amikor ráülünk egy babzsákra a polisztirol golyócskáknak köszönhető, a sok ezer apró kis golyó nyújtja a sajátságos érzést, és változtatható formát. Ennyi játékosság és szabadság nem sok bútordarabunkban van, mint a babzsákban, ehhez még az is társul, hogy a színek és formák végtelen kombinációja olyan óriási lehetőséget nyújt a készítőknek, amivel akár még ma is újra felfedezhető a közel 45 éve megszületett bútordarab. Kicsik és nagyok, férfiak és nők, sőt, kistestű háziállatok is rajonganak a babzsák adta kényelemért.